Welcome to WordPress.com. This is your first post. Edit or delete it and start blogging!
Badacsony-Szigliget-Güssing(Németújvár)
2008. július 8. - 18:03 (Utazás)
1. nap:
Megbeszélésünk szerintés főkéntazértt,mert csak péntekre tudtunk szabadságot intézni,csütörtök délután 3-kor találkoztunk útra készen a salgótarjáni Jet kúton Lalival. Igyekeztünk nem húzni túlságosan az időt az útvonal megbeszélésével,mivel 35 fok körül alakult,ami igen kellemetlen volt bőrdzsekiben és nadrágban.
A 21-es út unalmas és fárasztó zötyögését csak egy baleset szakította félbe Zagyvaszántó környékén, ahol a község kis utcáiban kanyarogva kerültük ki a torlódást. Persze,mire visszataláltunk a főútra,már ott is megindították a forgalmat,de mégis jobb volt menni,mint a tűző napon állni állig felcuccolt motorokkal.
Nemsokára végre feljutottunk a pályára és némiképpen tempósabban haladhattunk.A végén a bevezetőn lévő Shell kútnál álltunk meg először kifújni magunkat.
Pihentünk 5-10 percet és ittunk,majd indultunk tovább.A bevezetőről le a Hungáriára,majd két kereszteződés után az Ajtósi Dürer soron le a Dózsa György útig.A Dózsa György úton szomorúan látom,hogy a Thököly út a Keletinél le van zárva.Kerülni kell.Borzasztó a meleg és a forgalom is.Kerültünk és visszacsorogtunk a Kerepesin az Erzsébet-híd felé,viszont ahogy egyre beljebb kerültünk, úgy lett egyre nagyobb a dugó.Az Astoriánál már 120 fok körül volt az olajhőfok a blokkban.Az évek alatt kiszivárgott olajcseppek,melyek szépen berakódtak a hengerfejpakolás köré most szépen füstölni kezdtek s mire az Erzsébet-hídon átértünk a budai oldalra,már egész komoly füstfelhő gomolygott a tank alól.Sokan megcsodáltak minket ezért.Eléggé feszült is lettem, mert nem tudtam másra gondolni,csak arra,hogy mi lesz, ha emiatt megszorul a blokk.A léghűtésesnek ugyanis nem tesz jót,ha nincs hűtés,ami ugye normál esetben a menetszél volna. A pesti dugóban pedig semmi.Végül a Hegyalja úton eldurrant az agyam (ekkor már Lali olajhűtővel ellátott blokkja is füstölt) és szóltam Lalinak, hogy jöjjön utánam. A kofferekkel felpakolt vassal elkezdtem a kocsisorok között végiglavírozni, Lali pedig utánam.Szerencsére mindenki elengedett és próbáltam is meg-megköszönni az autósok jóérzését.Kiérve Budaőrsre már szerencsésen visszahűltek a blokkok és innen már nem is nagyon káromkodtam.A második megállónkat a Martonvásár mellett lévő pihenőhelyen ejtettük meg a pályán.Átbeszéltük a szörnyűségeket,melyeket nemrégiben éltünk meg Budapest csütörtök délutáni csúcsidőben való átszelésekor,majd némi lazítás és hülés után ujra továbbindultunk.A pályán már végig 130-140 körüli tempóban gurultunk egészen Lepsényig,ahol lekanyarodtunk a 71-es útra,mely jóval lassabb ugyen,de jóval látványosabb is, mint a pálya.Megkerültük a Balaton északi csücskét és az északi parton csordogáltunk végig.Láttunk rengeteg más motorost,akikkel kölcsönösen nagyokat integettünk és láttunk motorosrendőröket is,akiknek azért annyira nem integettünk.Ezen a szakaszon egyáltalán nem zavart, hogy nem tudunk gyorsan menni. Kényelmes sebességgel gurultunk hát le Badacsonyig, ahol Marianna húgáék Adri és Balázs már jó kis vacsorával vártak minket.A vacsorát némi üveg borok elfogyasztása követte,majd amikor már egészen kellemesen ellazultunk az itókától és a fáradságtól,belezuhantunk az ágyainkba és reggelig ki sem keltünk belőle.
2.nap:
Délelőtt elmentünk Balázsékkal kocsival be Badacsony központjába szétnézni, főleg, hogy az elkövetkezendő estékre legyen megfelelő minőségű és mennyiségű bor utánpótlásunk.Hamar meg is találtuk a megfelelő helyet e célnak. A római úton lévő borozóban hordóból mérik a bort és miután a lányok végigkóstolták a választékot a muskotályos mellett tették le a voksot.Fent a vendéglő részben pedig mindannyian betúrtunk egy-egy adag finom házi rétest.
Miután visszaértünk a nyaralóba,Adri és Balázs elmentek valami Offroad versenyre a terepjárójukkal,mi pedig elmentünk megnézni a szigligeti várat.Mi tavaly is voltunk itt, de azóta megint egész sokat építettek rajta.Helyreállították pl. a felsővár konyháját.Egyébként a látvány miatt amúgy is érdemes egy évben legalább egyszer ellátogatni ide.Szerintem azidetartozó képek magukért beszélnek.
A vár megcsodálása után még elszaladtunk Keszthelyre,hogy vegyünk az elkövetkezendő napokra ételt is magunknak.Hatalmas felhők érkeztek, ahogy odaértünk és bár meg voltam győződve róla, hogy bőrig ázunk,végül csak akkor kezdett esni,amikor a motorokat éppen betoltuk a grillezős kisházból rögtönzött átmeneti garázsba.Az este további részét a teraszon töltöttük grillezéssel és az elfogyasztott bormennyiség nem gátolt meg bennünket abban,hogy a folyamatosan ömlő eső ellenére is jól érezzük magunkat.Hajnal fél egyig beszélgettünk.Szerencsére az eső már jóval korábban feladta.
3.nap:
Kristálytiszta időre ébredtünk,bár túl meleg nem volt,mégis tökéletes!Pont amilyen a motorozáshoz kell!
Ezen a napon Németújvárat kívántuk meglátogatni,mely Badacsonytól kb 140km-re fekszik Ausztriában.
Tapolca kikerülésével kezdtük az utat a 84-es jelű úton.Errefelé egyébként szinte mindenütt tökéletes utakat találtunk.A mi 21-esünk a béka feneke alatt van jónéhány szinttel ezekhez az utakhoz képest.
Átgurultunk Sümegen,ahol tankoltunk is egyet,majd Jánosházánál a 8-as útra fordultunk és azon Vasvár felé.Jó tempóban hamar Körmenden találtuk magunkat és egy rövid térképellenőrzés után Magyarnádalja és Vasalja községek felé vettük az irányt gondolva,hogy a határnál majd úgyis találunk pénzváltót,mivel erről az apróságról megfeledkeztünk.Hát nem úgy lett.A határon ugyanis úgy gurultunk át,hogy nem hogy pénzváltóval,emberfiával nem találkoztunk.Onnan sejtettük leginkább,hogy a határoon vagyunk,hogy elhaladtunk egy bezárt fehér bódé mellett.No sebaj,gondoltuk. Majd csak találunk valami pénzváltót Ausztriában vagy az is lehet,hogy beengednek abba a jó öreg Battyhányi-várba jó magyar forintért is.
Hát ez sem úgy lett.
A kisváros-amely csodaszép egyébként-,telis-tele van mindenféle bankokkal,ámde itt is úgy van, mint odahaza,hogy szombaton délben minden bezár.Így egyóra körül már egy bankba sem tudtunk bemenni pénzt váltani.A várat is jól láttük épp felettünk,csak egy félórai kerülgetés után sem találtuk a felvezető utat.Már épp kezdtük dühössé válni,mire megtaláltuk a parkolót.Leraktuk a paripákat és elindultunk felfelé a sok-sok kapukon keresztül.A vár már az 1500-as évektől Battyhányi tulajdonban van és ez így is maradt.Láttunk bent sok képet a híres családról és a leszármazottakról,aki ma is e nevet viselik.A fényképek alapján népes család ez ma is.De egyelőre visszatérek még a felfelé menethez.A sok kapun átjutva feltárul előttünk a csodaszép palota.A fényképeken sajnos nem látszik igazán,menyire monumentális az egész.Felballagunk a fellegvár lépcsőjén annak kapujához és belépve meg is találjuk a kasszát,melynél megvehetjük a jegyeket a kiállítások megtekintéséhez valamint a palota körbejárásához.Bizakodva fordulunk a kishölgyhöz,aki próbál néhány kedves magyar szóval eligazítani,de sajnos jegyet csak kemény euróért adnak.Ezt is megéltük.Néhány kilométerre Magyarország jelenlegi határától az osztrákok nincsenek rászorulva a magyar forintra.Mindenesetrea hölgy eligazít,hogy próbáljunk meg a szomszédos étteremben(mely szintén a várban van) a pénzváltást.Meg is találjuk a főpincért,aki magyarul,angolul és németül beszél perfekt.Mondja,hogy megkérdi a kollégáit,hátha valaki venne forintot.Megérdezte,de nem kellett nekik sem.Lehajtott fejjel indultunk el az étteremtől a palota hátsó része felé kívül.Teljesen összeroskadtunk azon,hogy eljöttünk ennyi kilmétert ezért a várért és még csak be sem tudunk menni. Végül a pincérünk a hátsó kijáratnál utánunk szól,hogy mennyi euró kellene.Mondjuk,hogy kb.annyi,amennyiből hárman be tudunk menni megnézni a palotát.Azt mondja rendben. Felcsillan a szemünk és 5000 forintért vettünk 20 eurót.Most már nagy boldogan megyünk a kasszához,ahol a kishölgy helyett most egy férfi ül.Kapunk tőle három student jegyet harmadáron.Ennél jobban nem is alakulhatna ez a nap a kezdeti csüggedés után.Még gyorsan elmagyarázza,hogy milyen sorrendben járjuk be az épületeket,mi pedig nagy köszönömökkel és bólogatásokkal hagyjuk magára őt.
A termekben nagyon választékos kiállítási anyagokat találtunk.Az első termekben a Battyhányi-családfát tekinthettünk meg és a család ismertebb tagjai festett portréit,szobrait.Miután itt elidőztünk,vezetővel(aki a kishölgy volt a kasszából)megjelent egy csoport részeg nyugdíjas német rettentő hangosan.Teljesen úgy jött le a viselkedésük,mintha egyáltalán nem érdekelné őket maga a kiállítás,inkább csak az,hogy faszául besörözzenek az útjukat keresztező fontosabb vendéglőkben.Őszintén szólva elszomorító volt.Mialatt a csapat lent hangoskodott,remélve,hogy nem jönnek utánunk,elindultunk a templomtoronyba a 142 lépcsőfokon.Igazunk volt.Nem jöttek utánunk.Fentről a harang mellől-melyről jól leolvashatóan 1647-ben öntöttek-,nagyszerű panoráma tárult elénk.Nyugat felé már jól kirajzolódtak az Alpok lábai,míg kelet felé Magyarország dimbes-dombos tájait csodálhattuk meg.
A toronyból leérkezve a túristák mögé kerültünk és szépen lassan végigballagtuk a teljes tárlatot úgy 3 óra alatt.A látnivaló nagyon sokoldalú.A 48-as eseményektől kezdve a vadásztrófeákon és a hangszerek,fegyverek és öntöttvas munkákon keresztül tulajdonképpen mindent megtalálunk.Nagyon érdemes ellátogatni ide tehát.
A nézelődésünk után még a várfal tövében megettük a szendvicseinket,majd elindultunk vissza Badacsony felé.
A napunkat ismét egy remek grillezéssel-borozással zártuk le.
4.nap:
Az utolsó nap,vasárnap még kitakarítottuk a nyaralót délelőtt,ettünk egy kicsit és összepakolás,málházás után fél kettő felé (ismét,amikor a legmelegebb volt)végül elindultunk hazafelé.Utunkat most Keszthely felé vettük a 71-es úton és ezen gurultunk egészen a déléi part első autópálya feljáratáig.Innen rákapcsoltunk és 140-es tempóval robogtunk végig a velencei pihenőig.Itt ittunk egy kicsit,majd folytattuk az utat.A forgalom eléggé sűrű lett ismét Budapest felé,ezért az M0-ás mellett döntöttem,ami kerülő ugyan,de nyugodt tempóval végig tudtunk menni rajta minden zökkenő nélkül.Ezután némi kalimpálás Ecser,Nagytarcsa környékén,de hamar kijutottunk a 3-as útra,onnan pedig a gyér forgalmú M3-ra.Itt újabb döngetés a hatvani MOL kútig,aho megint pihentünk néhány percet.Lehajtva végül az autópályáról a 21-es utat ujra végigkáromkodtam,mert annyira megszoktam,hogy a nyugati részen nem ilyenek az utak.Aztán egyszercsak hazaértünk.
Igen tartalmas hétvégét nyomtunk le…no meg több,mint ezer kilométert:-)
Bánk harmadszor:-)
2008. június 24. - 20:43 (Utazás)
Június 21-én szombaton ebédet csak lájtosan ettünk, mivel akkor már tudtuk, hogy Lali barátunkkal ujra meglátogatjuk a bánki Bowling pizzériát, ahová szeretünk visszajárni.Délután háromra beszéltük meg az indulást a Jet kútról.Így is tettünk.A nagy melegben most szerencsére egyikünk sem késett, a felöltözést ugyanis nem hagyhatjuk el,mert nyilván akkor történne valami galiba,amikor nincs rajtunk védőfelszerelés.Ezért akárhová is megyek,akármilyen meleg is van felöltözöm.Gyors tankolás és guminyomás ellenőrzés után már a 21-en róttuk a kilométereket egészen a hollókői elágazóig,onnan Alsótold,ott pedig fel a Cserhátba,Cserhátszentivány,Herencsény irányában.A hűvös erdőben nagyon jól esett gurulni.Arra több fokkal is kellemesebb volt a hőmérséklet.Mohorán a benzinkúton megálltunk öt perc szünetre.Itt csináltam egy-két fotót, Lali pedig nyugodtan el tudott szívni egy szál cigit.Mohoráról Magyarnándor felé tartottunk,onnan pedig Szente és Kétbodony irányában.Legutóbb, amikor erre jöttünk megtapasztaltuk, hogy Kétbodonyig az út a rettenetes jelzővel illethető talán a leghitelesebben. Úgy látszik jelen esetben erről az apróságról megfeledkeztem, így megint át kellett élnünk a legutóbbi borzalmakat a hatalmas beláthatatlan kátyúk,gödrök és bukkanók formájában.Lali sem örült ezeknek az élményeknek annyira:-).Viszont Kétbodony annyira hangulatos és eldugott kis település,hogy egyre inkább szemezgetek a gondolattal,hogy egyszer eljövünk csakis ide és mondjuk Romhányba(mely a szomszéd település) szétnézni.
Romhányon keresztül aztán ügyesen Bánkra jutottunk, mivel erre már az út is egészen jó minőségű.Begurultunk a pizzéria elé,majd lecuccoltunk.Bent volt csak hely, a teraszon sajnos nem,de ez azért nem tántorított el minket.Egy szélesre tárt ablak mellett foglaltunk helyet, így kompenzálva valamelyest a 35 fokban bőrnadrág által nyújtott intenzív hatásokat.A már szinte ismerős felszolgáló lányok jókedélyűen írogatták fel rendeléseinket és 10-15 perc elteltével már előttünk is gőzölgött a finom vékonytésztájú pizza.Degeszre ettük magunkat, jócskán kortyolgatva hozzá a 100%-os gyümölcslevet.Ezután megkérdeztük a felszolgáló kedves lányt,hogy bepakolhatnánk-e valahová hozzájuk a cuccainkat, amíg sétálunk egyet a tó körül.Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk és egy hátsó helységben elhelyezhettük a dzsekiket,sisakokat.Kisétáltunk a tópartra és többek között a motorosklubok szigorúnak tűnő szabályairól elmélkedtünkMiután visszamentünk,bedobtunk még egy-egy fagyit az arcunkba. Hálásan megköszöntük mégegyszer,hogy lepakolhattunk ott náluk és elindultunk hazafelé.Érsekvadkert, Balassagyarmat,Szécsény felé jöttünk haza.Estére Lalival még megbeszéltük,hogy megnézzük a Stécéklubban azt a Pantera tribute zenekart.Odamentünk motorral fél 9 felé.Rolandék is éppen ott voltak a GS500-zal.Mint utóbb kiderült a koncert elmaradt.Ráadásként pedig elmondták a rossz hírt,miszerint Dani,az egyik közös motoros barátunk súlyos balesetet szenvedett délután a Bükkben.Mondták, hogy eszméletlen és hogy a feje sérült.Sajnos semmi többet nem tudott a körülményekről senki.Kellőképpen elkenődtem a hír hallatán és bár már többet tudok az esetről,sajnos most sem vagyok jobb hangulatban,mivel még mindig nem tudni,hogy felépül-e Dani.Akkor este még hosszasan beszélgettünk,amikor egy jól felpakolt Yamaha YZF1000-rel állt meg mellettünk egy pár,segítséget kérve,mivel olyan zajok jöttek a láncvédő burkolat környékéről,amit nem igazán tudtak hová tenni.Volt szerszámjuk,csak éppen olyan nem,amilyen ehhez a burkolathoz kellett volna.Mondtam nekik,hogy jöjjenek utánunk és a szüleim háza előtt megpróbálunk orvosságot találni a problémra.Előszedegettem a szerszámokat és kihúztam a steklámpát,hogy lássunk. Ők Krasznahorkáról jöttek és Dunakeszire igyekeztek volna haza.Sokat beszélgettünk és bár pontosan nem sikerült kideríteni a kopogást,megnyugtató volt,hogy semmi sem volt széthullva a burkolat alatt.Azért az gyanús volt, hogy a lánc koptt,valószinűleg egyenetlenül kopott lehetett,így beleverhetett a lengőkarba a gáz visszaengedése során.Továbbá az első fékbetétek is erősen kopottnak tűntek,így onnan is érkezhetett kopogó hang.A lényeg, hogy Lalival még lekísértük őket a városszéli kúthoz tankolni,majd félegyig diskuráltunk még,miután ők elmentek.Akkor meg már eléggé álmosak voltunk mi is és közös megegyezéssel hazagurultunk.Dani rossz hírétől eltekintve egy tartalmas délutánunk és esténk volt.Az a baleset viszont mély nyomot hagyott bennem és erről a túránkról valószinüleg mindig ez az eset fog majd beugrani az emlékezetembe,függetlenül attól,hogy végülis milyen kimenetele lesz a dolognak.Tiszta szívemből remélem, hogy egy -két hónap mulva ugyanúgy falja majd velünk a kilométereket Dani, mint eddig.
Romhányon keresztül aztán ügyesen Bánkra jutottunk, mivel erre már az út is egészen jó minőségű.Begurultunk a pizzéria elé,majd lecuccoltunk.Bent volt csak hely, a teraszon sajnos nem,de ez azért nem tántorított el minket.Egy szélesre tárt ablak mellett foglaltunk helyet, így kompenzálva valamelyest a 35 fokban bőrnadrág által nyújtott intenzív hatásokat.A már szinte ismerős felszolgáló lányok jókedélyűen írogatták fel rendeléseinket és 10-15 perc elteltével már előttünk is gőzölgött a finom vékonytésztájú pizza.Degeszre ettük magunkat, jócskán kortyolgatva hozzá a 100%-os gyümölcslevet.Ezután megkérdeztük a felszolgáló kedves lányt,hogy bepakolhatnánk-e valahová hozzájuk a cuccainkat, amíg sétálunk egyet a tó körül.Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk és egy hátsó helységben elhelyezhettük a dzsekiket,sisakokat.Kisétáltunk a tópartra és többek között a motorosklubok szigorúnak tűnő szabályairól elmélkedtünkMiután visszamentünk,bedobtunk még egy-egy fagyit az arcunkba. Hálásan megköszöntük mégegyszer,hogy lepakolhattunk ott náluk és elindultunk hazafelé.Érsekvadkert, Balassagyarmat,Szécsény felé jöttünk haza.Estére Lalival még megbeszéltük,hogy megnézzük a Stécéklubban azt a Pantera tribute zenekart.Odamentünk motorral fél 9 felé.Rolandék is éppen ott voltak a GS500-zal.Mint utóbb kiderült a koncert elmaradt.Ráadásként pedig elmondták a rossz hírt,miszerint Dani,az egyik közös motoros barátunk súlyos balesetet szenvedett délután a Bükkben.Mondták, hogy eszméletlen és hogy a feje sérült.Sajnos semmi többet nem tudott a körülményekről senki.Kellőképpen elkenődtem a hír hallatán és bár már többet tudok az esetről,sajnos most sem vagyok jobb hangulatban,mivel még mindig nem tudni,hogy felépül-e Dani.Akkor este még hosszasan beszélgettünk,amikor egy jól felpakolt Yamaha YZF1000-rel állt meg mellettünk egy pár,segítséget kérve,mivel olyan zajok jöttek a láncvédő burkolat környékéről,amit nem igazán tudtak hová tenni.Volt szerszámjuk,csak éppen olyan nem,amilyen ehhez a burkolathoz kellett volna.Mondtam nekik,hogy jöjjenek utánunk és a szüleim háza előtt megpróbálunk orvosságot találni a problémra.Előszedegettem a szerszámokat és kihúztam a steklámpát,hogy lássunk. Ők Krasznahorkáról jöttek és Dunakeszire igyekeztek volna haza.Sokat beszélgettünk és bár pontosan nem sikerült kideríteni a kopogást,megnyugtató volt,hogy semmi sem volt széthullva a burkolat alatt.Azért az gyanús volt, hogy a lánc koptt,valószinűleg egyenetlenül kopott lehetett,így beleverhetett a lengőkarba a gáz visszaengedése során.Továbbá az első fékbetétek is erősen kopottnak tűntek,így onnan is érkezhetett kopogó hang.A lényeg, hogy Lalival még lekísértük őket a városszéli kúthoz tankolni,majd félegyig diskuráltunk még,miután ők elmentek.Akkor meg már eléggé álmosak voltunk mi is és közös megegyezéssel hazagurultunk.Dani rossz hírétől eltekintve egy tartalmas délutánunk és esténk volt.Az a baleset viszont mély nyomot hagyott bennem és erről a túránkról valószinüleg mindig ez az eset fog majd beugrani az emlékezetembe,függetlenül attól,hogy végülis milyen kimenetele lesz a dolognak.Tiszta szívemből remélem, hogy egy -két hónap mulva ugyanúgy falja majd velünk a kilométereket Dani, mint eddig.
Bélapátfalva-Eger avagy újabb menekülésünk a vihar elől
2008. június 1. - 20:09 (Utazás)
A hétvégére nem voltak igazán konkrét elképzeléseink a motorozással kapcsolatban,bár tervbe vettük,hogy azért elgurulunk erre-arra.
Péntek délután így az alsótoldi Bableves Csárda lett a célunk. Sokszor,többektől is hallottam,hogy nagyon jól főznek itt és nem is annyira drága.
A 21 -esen jó tempóban gurultunk végig Pásztóig, majd a hollókői elágazásnál el Alsótold és Holókő felé.Ezt az estét inkább a finom vacsorának szenteltük,mint a motrozásnak.A paprikás bableves füstölt csülökkel és az őzpecsenyés-juhtúrós sztrapacska annyira eltelített,hogy mondtam is a végén a pincérnek,valahogy majd csak felmászunk a motorra.:-)Visszafelé Nagylóc és Szécsényen keresztül jöttünk Salgótarjánba.Kellemes kanyar volt ez.
Jött a szombat és már a héten tudtam,hogy a bélapátfalvi motorostalálkozóra jönni fogunk,mivel egy ismerősömtől kaptam két VIP jegyet a rerndezvényre.Alapvetően nem vagyok nagyon találkozókra járós fajta,de úgy gondoltam ezt ki kellene használni. Aznap estére a Blues Company volt a főzenekar…azt úgy szivesen végighallgattam volna.Délelőtt 30 fok körüli kánikula.Az indulást délután -re időzítettem és bár szóltam mindenkinek,végül csak magunk idultunk Mariannával.Induláskor már gyanúsan gyülekeztek a felhők,ám ekkor még azt mondtuk,hogy ha esetleg esni fog,majd beállunk valahová,amíg el nem áll.A felhők ellenére nem volt hideg,bár a Bükkben már néhány fokkal hűvösebb volt az idő,főleg az árnyékos szakaszokon.Szeretek arra motorozni.Jó minőségű utak vannak kellemes kanyarokkal,főleg Szarvaskő környékén.Ahogy errefelé közelítettünk úgy találkoztunk egyre több motorossal.Szarvaskőnél balra fordultunk Mónosbél és Bélapátfalva,Szilvásvárad felé és ettől az elágazótól kb 10 km-re várt minket a rendezvény.Begurulva a kisvárosba már a felvonuláshoz le volt szalagozva a főutca és mindenfelé rengeteg ember várta a látványosságot.A kőbány felé remek aszfalton lehetett kimenni a helyszínre fel egészen a mészkőhegy lábához.Pompás a környezet és kiesik a várostól,így nem zavarja a rendezvény az ott lakókat.Kiérve a kapuhoz felettébb kevés motor volt itt.Megmutattuk a karszalagot és begurultunk a találkozó helyszínére.Az első adandó helyen leparkoltuk a GSX-et,lecuccoltunk és körbesétáltunk.Mint később kiderült,azért volt itt fenn annyira kevés motor,mert mindenki más éppen a felvonuláson vett részt a környéken.Mindenesetre mi idefelé nem találkoztunk a felvonulókkal:-).A kereskedelmi egységek felhozatala egyébként a szokásos volt.Voltak kocsma sátrak,alkatrész és felszerelés kereskedő sátrak és bőrdíszműves sátrak stb…A kevés motor közül azért sikerült néhány szép és néhány nem annyira szép,de érdekes darabot lefényképezni.A koncertek nyilván sokkal később kezdődhettek,viszont az égre nézve ezt mi már nem akartuk nagyon megvárni.Erősen kezdett villámlani és rettentő fekete felhők hada közeledett.Sajnos a hazaindulás sem lett volna jó ötlet,mivel a vihar pont afelől érkezett.Eger felé nézve viszont tisztábbnak tűnt az égbolt.A választás tehát Egerre esett.Nem akartunk a találkozón maradni,mivel itt nagyon kevés fedett hely volt csupán,így nem tudtuk volna hol meghúzni magunkat,amíg a vihar elvonul.Elindultunk hát Egerbe Szarvaskő felé.Sajnos a kanyargós szakaszokon már voltak vizes-nyálkás,csúszós szakaszok,így csak óvatosan tudtunk haladni. Továbbá a hétvégi autósforgalom is eléggé feltorlódott.Egészen Egerig alig 60-as tempóban kullogtunk.Hiába előztem ki egy-két autót,mindig ott volt a következő.Egerben a választás az Agria parkra esett,mely nem túl régen,néhány hete nyitott.Ennek van ugyanis fedett parkolóháza.Bent pedig el lehet üldögélni akárhol.Így is tettünk.A motort lent hagytuk,mi pedig körülnéztünk fent az üzletekben.Ettünk egy finom fagyit és elfogyasztottuk a padon a magunkkal hozott könnyű szendvicset is.Közben benéztünk a Hervisbe és néhány általam nem annyira favorizált trendis-divatüzletbe:-).A vihar közben odaért Egerbe is.Jó ötletnek bizonyult,hogy idejöttünk.A motor és mi is szárazak maradtunk.Hosszas nézelődés után este fél 8 felé úgy tűnt,hogy az eső is lejjebb adja,lementünk a parkolóházba összecuccolni.A bejáratnál kapott jeggyel kimentünk volna a kapun,de nem engedett a sorompó.Azt mondta,hogy fizessünk valamelyik automatánál.No igen,mi szerettünk volna fizetni,de nem jöttünk rá,hogy hol van az az automata és hogy az hogyan is néz ki.Mígnem egy parkolóőr sietett segítségünkre.Ő megmutatta az automatát,mely egy külön helység volt a parkóházban,ahová be kellett menni.Itt kellett ujra bedugni a nyílásba a kapott jegyet,ami alapján a gép megmondta,mennyi pénzt kell beledobni.Marianna beledobálta a kívánt összeget,mindenzt teljesen felruházkodva sisakban,majd visszapattant a motorra és ujra irány a kapu,ahol ujra be kellett dugni a jegyet s ezúttal a sorompó is felemelkedett.Kint az eső szerencsére már csak szemerkélt,de a felhők teljesen el voltak nyúlva.Csak reménykedni tudtunk benne,hogy hazafelé nem ázunk meg.Egerbaktáig szemerkélt.Próbáltam kikerülni a tócsákat,hogy a kerék a lehető legkevesebb vizet verje fel ránk.Egerbakta után jött a kanyargós szakasz Bükkszék felé.Bükkszéktől nem messze valószinüleg pont előttünk tombolt a vihar néhány perccel,mert az út szélén még vastagon állt a jég,fehérre festve a füves árkot,mintha csak tél lenne.Az úton kb.20cm vastagon ledarált levelek,gallyak és sárátfolyások hömpölyögtek a legcsúszósabb egyveleget alkotva így együtt.A tempót egészen szinte lépésnyire vissza kellett venni.A motor csak alapjáraton duruzsolt alattunk és nagyon reméltem,hogy nem kell sem hirtelen gázt adnom,sem pedig hirtelen fékeznem majd,amíg itt át nem jutunk.Pétervására előtt ráadásul még az eső is jobban rákezdett.Gondoltam,ilyen a szerencsénk.Pont az utolsó 40 km-en ázunk el.Szerencsére nem így lett.Pétervásárán már száraz volt az út,Nádujfalutól hazafelé pedig nyoma sem volt esőnek.Mint itthon megtudtuk,dörgött villámlott és hatalmas felhők voltak az égen,de eső nem esett,hanem elvonult kelet felé.A motor persze megint rettentő állapotban volt.Csurom retek lett.A meccset a vihar ellen azonban megnyertük! Így az eredmény:Vihar:Norbi -1:1:-)
Péntek délután így az alsótoldi Bableves Csárda lett a célunk. Sokszor,többektől is hallottam,hogy nagyon jól főznek itt és nem is annyira drága.
A 21 -esen jó tempóban gurultunk végig Pásztóig, majd a hollókői elágazásnál el Alsótold és Holókő felé.Ezt az estét inkább a finom vacsorának szenteltük,mint a motrozásnak.A paprikás bableves füstölt csülökkel és az őzpecsenyés-juhtúrós sztrapacska annyira eltelített,hogy mondtam is a végén a pincérnek,valahogy majd csak felmászunk a motorra.:-)Visszafelé Nagylóc és Szécsényen keresztül jöttünk Salgótarjánba.Kellemes kanyar volt ez.
Jött a szombat és már a héten tudtam,hogy a bélapátfalvi motorostalálkozóra jönni fogunk,mivel egy ismerősömtől kaptam két VIP jegyet a rerndezvényre.Alapvetően nem vagyok nagyon találkozókra járós fajta,de úgy gondoltam ezt ki kellene használni. Aznap estére a Blues Company volt a főzenekar…azt úgy szivesen végighallgattam volna.Délelőtt 30 fok körüli kánikula.Az indulást délután -re időzítettem és bár szóltam mindenkinek,végül csak magunk idultunk Mariannával.Induláskor már gyanúsan gyülekeztek a felhők,ám ekkor még azt mondtuk,hogy ha esetleg esni fog,majd beállunk valahová,amíg el nem áll.A felhők ellenére nem volt hideg,bár a Bükkben már néhány fokkal hűvösebb volt az idő,főleg az árnyékos szakaszokon.Szeretek arra motorozni.Jó minőségű utak vannak kellemes kanyarokkal,főleg Szarvaskő környékén.Ahogy errefelé közelítettünk úgy találkoztunk egyre több motorossal.Szarvaskőnél balra fordultunk Mónosbél és Bélapátfalva,Szilvásvárad felé és ettől az elágazótól kb 10 km-re várt minket a rendezvény.Begurulva a kisvárosba már a felvonuláshoz le volt szalagozva a főutca és mindenfelé rengeteg ember várta a látványosságot.A kőbány felé remek aszfalton lehetett kimenni a helyszínre fel egészen a mészkőhegy lábához.Pompás a környezet és kiesik a várostól,így nem zavarja a rendezvény az ott lakókat.Kiérve a kapuhoz felettébb kevés motor volt itt.Megmutattuk a karszalagot és begurultunk a találkozó helyszínére.Az első adandó helyen leparkoltuk a GSX-et,lecuccoltunk és körbesétáltunk.Mint később kiderült,azért volt itt fenn annyira kevés motor,mert mindenki más éppen a felvonuláson vett részt a környéken.Mindenesetre mi idefelé nem találkoztunk a felvonulókkal:-).A kereskedelmi egységek felhozatala egyébként a szokásos volt.Voltak kocsma sátrak,alkatrész és felszerelés kereskedő sátrak és bőrdíszműves sátrak stb…A kevés motor közül azért sikerült néhány szép és néhány nem annyira szép,de érdekes darabot lefényképezni.A koncertek nyilván sokkal később kezdődhettek,viszont az égre nézve ezt mi már nem akartuk nagyon megvárni.Erősen kezdett villámlani és rettentő fekete felhők hada közeledett.Sajnos a hazaindulás sem lett volna jó ötlet,mivel a vihar pont afelől érkezett.Eger felé nézve viszont tisztábbnak tűnt az égbolt.A választás tehát Egerre esett.Nem akartunk a találkozón maradni,mivel itt nagyon kevés fedett hely volt csupán,így nem tudtuk volna hol meghúzni magunkat,amíg a vihar elvonul.Elindultunk hát Egerbe Szarvaskő felé.Sajnos a kanyargós szakaszokon már voltak vizes-nyálkás,csúszós szakaszok,így csak óvatosan tudtunk haladni. Továbbá a hétvégi autósforgalom is eléggé feltorlódott.Egészen Egerig alig 60-as tempóban kullogtunk.Hiába előztem ki egy-két autót,mindig ott volt a következő.Egerben a választás az Agria parkra esett,mely nem túl régen,néhány hete nyitott.Ennek van ugyanis fedett parkolóháza.Bent pedig el lehet üldögélni akárhol.Így is tettünk.A motort lent hagytuk,mi pedig körülnéztünk fent az üzletekben.Ettünk egy finom fagyit és elfogyasztottuk a padon a magunkkal hozott könnyű szendvicset is.Közben benéztünk a Hervisbe és néhány általam nem annyira favorizált trendis-divatüzletbe:-).A vihar közben odaért Egerbe is.Jó ötletnek bizonyult,hogy idejöttünk.A motor és mi is szárazak maradtunk.Hosszas nézelődés után este fél 8 felé úgy tűnt,hogy az eső is lejjebb adja,lementünk a parkolóházba összecuccolni.A bejáratnál kapott jeggyel kimentünk volna a kapun,de nem engedett a sorompó.Azt mondta,hogy fizessünk valamelyik automatánál.No igen,mi szerettünk volna fizetni,de nem jöttünk rá,hogy hol van az az automata és hogy az hogyan is néz ki.Mígnem egy parkolóőr sietett segítségünkre.Ő megmutatta az automatát,mely egy külön helység volt a parkóházban,ahová be kellett menni.Itt kellett ujra bedugni a nyílásba a kapott jegyet,ami alapján a gép megmondta,mennyi pénzt kell beledobni.Marianna beledobálta a kívánt összeget,mindenzt teljesen felruházkodva sisakban,majd visszapattant a motorra és ujra irány a kapu,ahol ujra be kellett dugni a jegyet s ezúttal a sorompó is felemelkedett.Kint az eső szerencsére már csak szemerkélt,de a felhők teljesen el voltak nyúlva.Csak reménykedni tudtunk benne,hogy hazafelé nem ázunk meg.Egerbaktáig szemerkélt.Próbáltam kikerülni a tócsákat,hogy a kerék a lehető legkevesebb vizet verje fel ránk.Egerbakta után jött a kanyargós szakasz Bükkszék felé.Bükkszéktől nem messze valószinüleg pont előttünk tombolt a vihar néhány perccel,mert az út szélén még vastagon állt a jég,fehérre festve a füves árkot,mintha csak tél lenne.Az úton kb.20cm vastagon ledarált levelek,gallyak és sárátfolyások hömpölyögtek a legcsúszósabb egyveleget alkotva így együtt.A tempót egészen szinte lépésnyire vissza kellett venni.A motor csak alapjáraton duruzsolt alattunk és nagyon reméltem,hogy nem kell sem hirtelen gázt adnom,sem pedig hirtelen fékeznem majd,amíg itt át nem jutunk.Pétervására előtt ráadásul még az eső is jobban rákezdett.Gondoltam,ilyen a szerencsénk.Pont az utolsó 40 km-en ázunk el.Szerencsére nem így lett.Pétervásárán már száraz volt az út,Nádujfalutól hazafelé pedig nyoma sem volt esőnek.Mint itthon megtudtuk,dörgött villámlott és hatalmas felhők voltak az égen,de eső nem esett,hanem elvonult kelet felé.A motor persze megint rettentő állapotban volt.Csurom retek lett.A meccset a vihar ellen azonban megnyertük! Így az eredmény:Vihar:Norbi -1:1:-)
Rövid kiruccanás Bánkra
2008. május 19. - 16:55 (Utazás)
Egész héten alig mentem a motorral,mióta a szepességből hazajöttünk. A hétvégére már nagyon bennem volt a mehetnék és bár a többiek éppen bográcsoztak a hegyen és Lali sem tudott velünk jönni,Mariannal kitaláltuk,hogy akkor legalább elgurulunk Bánkra. A terv szerint beültünk volna a múltkorában is meglátogatott étterembe és vagy pizzát vagy fagyit ettünk volna.Előzetesként csak annyit,hogy nem minden úgy történt,ahogyan szerettük volna.
Összepakoltuk a legfontosabb dolgokat ehhez a rövid túrához és motorra ültünk. Szüleim figyelmeztettek,hogy a Szécsény-Balassagyarmat vonalon trafipax garázdálkodik,így egy másik érdekesebb utat szemeltem ki,mégpedig a Cserhát hegységen keresztül.Ehhez a 21-es főúton indultunk neki egészen Pásztóig.ezen a szakaszon megfigyeltem,hogy a motorral nagyon kényelmesen tudok 150 körüli tempót menni akár hosszú távon is.A fejidom kb. eddig a sebességig véd teljesen jól a széltől,így mindenféle erőlködés nélkül rendkívül rövid idő alatt leértünk a hollókői elágazóhoz.Ott befordultunk jobbra és máris a hegyek közé vitt az út.Szerencsére ez a szakasz jó minőségű,így továbbra is tempósan tudtunk haladni Alsótoldig.
Alsótoldon balra le Cserhátszentivány felé.Innen sajnos sokkal rosszabb az út minősége,amit csak tetézett az éppen aktuális útjavítás Cserhátszentivány és a bokori elágazó között.30-40-es tempóval döcögve kerülgettem az út teljes szélességében a kátyúkat és az éppen javításhoz előkészített (vagy a fene tudja miért)sóderrel vastagon felszórt burkolatot.Rettenetes élmény volt és mivel én gyakran járom ezt a részt autóval,tudtam,milyen volt ezelőtt(akkor volt két-három igen nagy és mély kátyú,de annyi és nem több) és most is úgy gondolom,hogy inkább nyugodtan hagyhatták volna úgy.Azon legalább lehetett közlekedni…ezen pedig nem.
Szerencsére a táv ezen a szakaszon nem volt sok,így hamar jó minőségű úton folytathattuk a túrát Herencsény,Cseháthaláp és Cserhátsurány felé.Itt általában a falvakban kicsit kátyúsabb és döcögősebb az út,a falvakat elhagyva viszont remek az aszfalt.Mohorán végül elfordultunk balra Magyarnándor felé.Úgy terveztem,hogy egy eddig számomra ismeretlen szakaszon keresztül közelítem meg Bánkot.Kétbodony és Romhányon keresztül.Magyarnándoron el is fordultam Kétbodony felé.Az út hirtelen szűkké és igen rossz minőségűvé változott.Nyilván egy Vstormnak ez meg sem kottyan,de a GSX a nagy súlyával,gyengécske teleszkópszáraival nagy küzdelem volt ez a szakasz,amely egészen Kétbodonyig tartott.Oda betérve ujra jó minőségűvé vált az út és áthaladva felfigyeltem,mennyire hangulatos és rendezett kis nógrádi falu ez.Közvetlenül utána Romhányon robogtunk át,majd már csak néhány kilométer választott el Bánktól.Bánkon beálltam a kedvenc éttermünk elé és a motort otthagyva sétáltunk egyet a tóparton. Sajnos nem sokáig tartott a sétánk,mert felnézve az égre igen fenyegetően érkeztek koromfekete felhők nyugat felől.Elindultunk vissza a motorhoz,melytől kb.300méterre lehettünk és még ezen a visszasétálás alatt is azon gondolkodtam,hogy belefér-e még a vihar előtt egy fagyi? A motorhoz érve az időjárás megadta a választ: nem,Elkezdett szemerkélni és láthatóan igen komoly vihar volt kilátásban.Fagyizás elhalasztva,nagyon gyorsan felcuccoltunk és elindultunk most először a rétsági körforgalom felé,majd onnan tovább Érsekvadkert és Balassagyarmat felé.Csak ez az egyetlen út volt olyan irányban hazafelé,ahol még nem ágaskodtak a felhők fölénk.No és nem utolsósorban ez volt a leggyorsabb is,mert erre végig jó minőségű a 22-es főút.Kifordulva a rétsági körforgalomból bő gázt húztam és nem kímélve a vasat igen durva tempóban a szó szoros értelmében menekültünk a vihar elől.Az meg csak jött a nyakunkban.A városokban,falvakban nem kockáztattam,betartva az 50-es tempót mentem mindenütt,viszont amikor kiértem a lakott területekről,minden esetben gazdagon húztam a gázt.
Végül szerencsésen beértünk Salgótarjánba és látván,hogy végül jó kis előnyt szereztünk a felhőkkel szemben,betértünk a Mekibe bepótolni azt az elhalasztott fagylaltot.Itt a parkolóban futottunk össze Daniékkal,akikkel legutóbb Szécsény felé motoroztunk.Most már ők is lejöttek a hegyen tartott bográcsozásból,mivel várható volt a vihar.Mialatt megvettük a fagyinkat,addig ők megették az övéiket,a vihar meg megérkezett a salgótarjáni völgybe.Telefont kaptunk,hogy a 500 méterre lévő vásártéren már tombol és arra kéne hazamennünk.Daniék motorra pattantak és elindultak a város másik irányába az eső elől,mi meg ott maradtunk fagyival a kezünkben.Leszakadt az ég.Kb.fél óráig tombolt.Egyszer kimentem a parkolóba a motorhoz,mert féltem,hogy felborítja a vihar.Az egész kb. egy percig tartott,de bőrig áztam.A McDonalds-ban vártuk ki a végét.Ha már itt voltunk vettünk még egy-egy hamburgert és egy salátát.Eső után nagyjából letakarítottuk az ülést és hazagurultunk.A motor,miután megszáradt,elég gyászos képet mutatott.Mintha sárral öntözték volna meg.
Másnap egy órán át takarítottam.
De a fagyi megvolt:-)
Összepakoltuk a legfontosabb dolgokat ehhez a rövid túrához és motorra ültünk. Szüleim figyelmeztettek,hogy a Szécsény-Balassagyarmat vonalon trafipax garázdálkodik,így egy másik érdekesebb utat szemeltem ki,mégpedig a Cserhát hegységen keresztül.Ehhez a 21-es főúton indultunk neki egészen Pásztóig.ezen a szakaszon megfigyeltem,hogy a motorral nagyon kényelmesen tudok 150 körüli tempót menni akár hosszú távon is.A fejidom kb. eddig a sebességig véd teljesen jól a széltől,így mindenféle erőlködés nélkül rendkívül rövid idő alatt leértünk a hollókői elágazóhoz.Ott befordultunk jobbra és máris a hegyek közé vitt az út.Szerencsére ez a szakasz jó minőségű,így továbbra is tempósan tudtunk haladni Alsótoldig.
Alsótoldon balra le Cserhátszentivány felé.Innen sajnos sokkal rosszabb az út minősége,amit csak tetézett az éppen aktuális útjavítás Cserhátszentivány és a bokori elágazó között.30-40-es tempóval döcögve kerülgettem az út teljes szélességében a kátyúkat és az éppen javításhoz előkészített (vagy a fene tudja miért)sóderrel vastagon felszórt burkolatot.Rettenetes élmény volt és mivel én gyakran járom ezt a részt autóval,tudtam,milyen volt ezelőtt(akkor volt két-három igen nagy és mély kátyú,de annyi és nem több) és most is úgy gondolom,hogy inkább nyugodtan hagyhatták volna úgy.Azon legalább lehetett közlekedni…ezen pedig nem.
Szerencsére a táv ezen a szakaszon nem volt sok,így hamar jó minőségű úton folytathattuk a túrát Herencsény,Cseháthaláp és Cserhátsurány felé.Itt általában a falvakban kicsit kátyúsabb és döcögősebb az út,a falvakat elhagyva viszont remek az aszfalt.Mohorán végül elfordultunk balra Magyarnándor felé.Úgy terveztem,hogy egy eddig számomra ismeretlen szakaszon keresztül közelítem meg Bánkot.Kétbodony és Romhányon keresztül.Magyarnándoron el is fordultam Kétbodony felé.Az út hirtelen szűkké és igen rossz minőségűvé változott.Nyilván egy Vstormnak ez meg sem kottyan,de a GSX a nagy súlyával,gyengécske teleszkópszáraival nagy küzdelem volt ez a szakasz,amely egészen Kétbodonyig tartott.Oda betérve ujra jó minőségűvé vált az út és áthaladva felfigyeltem,mennyire hangulatos és rendezett kis nógrádi falu ez.Közvetlenül utána Romhányon robogtunk át,majd már csak néhány kilométer választott el Bánktól.Bánkon beálltam a kedvenc éttermünk elé és a motort otthagyva sétáltunk egyet a tóparton. Sajnos nem sokáig tartott a sétánk,mert felnézve az égre igen fenyegetően érkeztek koromfekete felhők nyugat felől.Elindultunk vissza a motorhoz,melytől kb.300méterre lehettünk és még ezen a visszasétálás alatt is azon gondolkodtam,hogy belefér-e még a vihar előtt egy fagyi? A motorhoz érve az időjárás megadta a választ: nem,Elkezdett szemerkélni és láthatóan igen komoly vihar volt kilátásban.Fagyizás elhalasztva,nagyon gyorsan felcuccoltunk és elindultunk most először a rétsági körforgalom felé,majd onnan tovább Érsekvadkert és Balassagyarmat felé.Csak ez az egyetlen út volt olyan irányban hazafelé,ahol még nem ágaskodtak a felhők fölénk.No és nem utolsósorban ez volt a leggyorsabb is,mert erre végig jó minőségű a 22-es főút.Kifordulva a rétsági körforgalomból bő gázt húztam és nem kímélve a vasat igen durva tempóban a szó szoros értelmében menekültünk a vihar elől.Az meg csak jött a nyakunkban.A városokban,falvakban nem kockáztattam,betartva az 50-es tempót mentem mindenütt,viszont amikor kiértem a lakott területekről,minden esetben gazdagon húztam a gázt.
Végül szerencsésen beértünk Salgótarjánba és látván,hogy végül jó kis előnyt szereztünk a felhőkkel szemben,betértünk a Mekibe bepótolni azt az elhalasztott fagylaltot.Itt a parkolóban futottunk össze Daniékkal,akikkel legutóbb Szécsény felé motoroztunk.Most már ők is lejöttek a hegyen tartott bográcsozásból,mivel várható volt a vihar.Mialatt megvettük a fagyinkat,addig ők megették az övéiket,a vihar meg megérkezett a salgótarjáni völgybe.Telefont kaptunk,hogy a 500 méterre lévő vásártéren már tombol és arra kéne hazamennünk.Daniék motorra pattantak és elindultak a város másik irányába az eső elől,mi meg ott maradtunk fagyival a kezünkben.Leszakadt az ég.Kb.fél óráig tombolt.Egyszer kimentem a parkolóba a motorhoz,mert féltem,hogy felborítja a vihar.Az egész kb. egy percig tartott,de bőrig áztam.A McDonalds-ban vártuk ki a végét.Ha már itt voltunk vettünk még egy-egy hamburgert és egy salátát.Eső után nagyjából letakarítottuk az ülést és hazagurultunk.A motor,miután megszáradt,elég gyászos képet mutatott.Mintha sárral öntözték volna meg.
Másnap egy órán át takarítottam.
De a fagyi megvolt:-)
Szepesvár-Lőcse
2008. május 12. - 20:18 (Utazás)
Ősz
óta terveztem,hogy meglátogatjuk majd a szepesi várat,csak akkor már az
időjárás nem igazán engedte meg,hogy egy ilyen hosszabb útra elinduljunk.
Amióta kitavaszodott, folyamatosan készültem erre a túrára.A legutóbbi
két-három hétben végre kirajzolódott,hogy végül mikor is kelünk útra.
Jó választásnak ígérkezett a pünkösd vasárnap,mivel utána hétfő is ünnepnap.
Már csak az időjárásért kellett imádkozni. A szombati napon azonban már ez is
bizonyosnak tűnt. Vasárnap gyönyörű tiszta időre ébredtünk. Már előző nap
váltottunk koronát és megtankoltuk a vasat, hogy reggel ne kelljen ezzel
kezdeni az indulást. Ennek ellenére útra kelésünk nem indult éppen
gördülékenyen .
8 órára beszéltük meg a találkozót és bár többen is jelezték,hogy
jönnének,végül sorban visszamondták és végül csak mi hárman maradtunk Lalival
és Mariannával. Reggel mindent gondosan összekészítettünk.Néhány szendvicset az
odafelé útra,innivalót,szerszámokat,izzókészletet stb…
Számítva arra,hogy mégiscsak az alacsony tátrán kell átkelnünk,ahol
valószínűleg pár fokkal hűvösebb lesz,felvettem egy harisnyanadrágot a
bőrnadrág alá.Legurultunk a kis Mol kútra,ahová az indulást beszéltük meg.8
előtt 5 perccel érkeztünk meg ide. Lali késett,kicsivel fél 9 előtt gurult be
az XJ-vel.
Addigra én elkezdtem vakarózni a harisnyanadrágtól és úgy döntöttem, inkább
mégis leveszem. Lali meg nem váltott még koronát.Úgy beszéltük meg,hogy én
hazaugrom lekapni a harigatyit, ő addig vált koronát a határon és ott
találkozunk. Végül így sikerült az elindulásunk.
A határ után végiggurultunk Fülek mellett egészen Losonc határáig,majd
ott jobbra Rimaszombat felé. A jó minőségű úton bátran húztuk neki a gázt és
csak Rimaszombat határában vettünk vissza a sebességből,ahol elkanyarodtunk egy
alsóbbrendű útra Tisovec és Muran irányába. Az út minősége errefelé sem volt
rosszabb, inkább csak keskenyebb, mint a főútvonal, amin eddig jöttünk. Lassan
egyre beljebb gurultunk az alacsony tátrában és egyre magasabbra. Jól
érezhetően lecsökkent a hőmérséklet és a nyári kesztyűben fázni kezdett a
kezem. Úgy egyáltalán nem volt melegünk.
Tisovec után egy erdei részen kiálltunk rövid szünetre. Eddig a teljes táv kb.
felét tettük meg. Nagyon hűvös volt.Valószínűleg 1000 méter környékén
lehettünk.Az eddig elhagyott kis falvak nagyon lehangolóak voltak. Láthatóan
nagy a szegénység és a munkanélküliség a környéken. Nem beszélve a putrikról,
amik csak teljesebbé teszik ezt a lehangoló érzést. Őszintén szólva egész úton
gondolkodtam azon,hogy egy kávét megigyunk valahol,de annyira nem voltak bizalomgerjesztőek
az útközben látott kocsmák,hogy inkább lemondtam a kávézásról. Aztán egyre
feljebb jutva a hegyekben egyre szerpentinesebb szakaszok következtek, aminek
én nagyon örültem,Lali viszont nem annyira,mert eleve kialvatlanul indult el
otthonról és amúgy sem rajong annyira a szerpentinekért. Mindenesetre a látvány
természetesen mindannyiónkat kárpótolt a visszafogottabb tempóért. Vernár és
Telgárt hegyi falvak talán egy fokkal hangulatosabb településnek
mutatkoztak,mint az eddigi elhagyottabb bányászfalvak,de azért itt is voltak
putrik és itt sem nagyon akartam megállni.Aztán még meredekebb hegyek
következtek még nagyobb szerpentinekkel és még csodálatosabb látvánnyal. Ha
mindent le szerettem volna fotózni, átlagban három percenként meg kellett volna
állnunk,így ezekről a helyekről sajnos nem igazán készültek képek. Figyelembe
kellett vennünk,hogy a teljes távolság, amit szepesi várig meg kellett tennünk
több, mint 200
kilométer, így az útközbeni fotózásokról le kellett
mondani az idő javára. Nagy meglepetés igazán akkor ért személy szerint,amikor
a szerpentineken haladva a Poprádtól nem túl messze megláttam kibukkanni az
első havas csúcsot a hegyek közül. Ezekszerint nem véletlenül fáztunk! Május
közepén ugyan tudtam,hogy nem lesz melegünk,de hóra nem számítottam.
Következő rövid megállónkat Poprád határában ejtettük meg,ahol a látvány miatt
muszáj volt hogy megálljunk.A város felett közvetlenül tornyosulnak a hatalmas
havas hegyek. Lenyűgöző és bár a fénykép is jól sikerült sajnos nem tudja visszaadni
igazán azt a döbbenetes látványt, amit nyújt a táj.
Miután kigyönyörködtük magunkat és fotózkodtunk is, elindultunk be
Poprádra,majd az első nagyobb csomópontnál Lőcse irányába.Itt végig jó minőségű
főútvonalon haladtunk, bár 100-as tempónál nem mentünk gyorsabban a nagy
forgalom miatt.Lőcsén átgurulva láttuk kívülről az óváros hatalmas falait,amik
erődszerűen védik a benne lévő házakat és a város vége felé láttuk az óváros
kapuját is. Innen már csak kb.20-30 kilométerre voltunk Szepesváraljától. Az út
alatt egyébként nagyon sok motorossal találkoztunk és volt köztük néhány magyar
is.Szepesváralja előtt pár kilométerrel a dombokon túl végre kibukkant a
monumentális építmény,mely nem véletlenül lett a világörökség része.Egyszerűen
lenyűgöző a látvány.Már innen is készítettem néhány képet,sajnos szintén nem
adja vissza azt a hatást,amit ébresztett bennünk.A várhegyet szinte megkerülve
jutottunk el a vár parkolójáig. Nem kanyarodtunk le a főútról a Spisské
Podhradie táblánál,mert az a faluba visz be, hanem a következő Spissky Hrad
táblánál fordultunk el. Így a várhoz közelebbi parkolóba lehet eljutni. A
faluból sokkal hosszabb és nehezebb a kijutás a várhoz.
A várhoz vezető kb. 200 méteres úton és később is rengeteg német túristával
találkoztunk,magyarokkal alig.Talán két magyar család volt csak a
várban,mialatt ott voltunk.Az egyik családdal beszélgettünk is,ők is a
környékünkről Mátranovákról érkeztek. Jó volt hallani néhány magyar szót.
A belépő fejenként 135 koronába került,de megérte, mivel a palotán belül minden
kiállítást meg lehetett nézni és minden igényesen volt restaurálva.Voltak olyan
részek,amik jelenleg is restaurálás vagy feltárás alatt állnak,ide nem lehetett
bemenni.Ennek ellenére 3 és fél órát gyalogoltunk bent a várban és nem állítom
biztosan,hogy mindent láttunk. Nem véletlenül közép-európa egyik legnagyobb
vára. Az egri vár teljes méretében legalább háromszor-négyszer elférne benne.A
középső torony fala annyira vastag,hogy a feljutáshoz szükséges csigalépcsőt
nem a torony falán belülre készítették el,hanem magában a falban fut felfelé.A
toronyból páratlan a kilátás.Jól láthatóak a Poprád feletti havas hegycsúcsok.A
palota előtti piactéren pedig ma is kisvendéglők és árusok működnek, majdnem
úgy, mint hajdanán.Lehet enni-inni,vásárolni.
Miután befejeztük a vár körbejárását teljes felszereléssel.Kellően elfáradtunk
és a parkoló melletti füves domboldalon pihentünk le megenni a maradék
szendvicset és mindent, ami ételt magunkkal hoztunk.Kicsit később felpakoltuk a
motorokat és megbeszélés szerint visszaindultunk Lőcsére, ahol megnéztük az
óvárost,melynek legtöbb épülete a középkorban épült. Némelyiknek eredeti
gótikus homlokzatfestése volt.Gyönyörű. A Fekete városból ismert híres szász
városházát is megcsodálhattuk. Sajnos a dóm valamiért nem volt nyitva.Az egész
városrész különösen megnyugtató a maga szász-reneszánsz bájával.Itt van
kiállítva a városháza előtti téren a szégyenketrec,ahová anno a rosszéletű
nőszemélyeket zárták. Végigjártuk
a környező utcákat, majd leültünk egy cukrászda teraszán kávét inni. A
pultos hölgy itt valamelyest értette a magyar nyelvet,aminek felettéb örültünk.
Egyébként a környéken már szinte egyáltalán nincsenek olyanok, akik magyarul
beszélnének.A nagyon sűrű és finom kávé után még sétáltunk kicsit,megnéztük a
Thurzó-házat, amely a legszebb az összes régi épület között.Egy másik templomba
is be szerettünk volna menni,ami a városkapu mellett volt,de ezt is éppen akkor
zárták be,amikor odaértünk.Visszamentünk a motorokhoz és felpakoltunk ujra. Az
idő eléggé rohant, így 5 ór felé igyekeznünk kellett,ha vissza szerettünk volna
érni legalább Losoncig világosban.Nekem ez azért lett volna fontos,mert a
plexim sötétített,így alkonyat után alig látok benne, ha pedig felhajtom,akkor
meg a bogarak verik ki a szemem.Visszafelé Poprád után a szerpentinek egy
részét az idefelé úton tettük meg,majd Vernár utánRozsnyó és Dobsina irányába
fordultunk.További szerpentineken haladtunk végig csodaszép tájakon az alacsony
tátrában.Egy helyen megálltunk fotózni és szétnézni Dobsina környékén a
hegygerincen,majd onnan továbbindulva jöttünk le a völgyekbe. Tulajdonképpen
megállás nélkül tettük meg a határig az utat.Rozsnyó környékén már fokozhattuk
a sebességet is, így az autóúton már voltak olyan szakaszok,ahol 160 körüli
tempóban nyomtunk. Viszonylag rövid idő után elértük Losonc határát,majd ott
balra fordulva néhány perc alatt Füleken és a határon voltunk.
Ott zárásra beestünk a Malom vendéglőbe,ahol nagyon finom a kaja és még ki is
szolgáltak minket. Jól belaktunk és nagyon elfáradva bár,de pozitív élményekkel
zártuk ezt a túrát is.Végül este fél tízkor támasztottam le a motoromat otthon.
Miskolc-Lillafüred-Bükk
2008. május 3. - 19:17 (Utazás)
Még május elsején este nézegettük a postaládába bedobott reklámlapokat, amikor a kezünkbe akadt egy miskolci áruházé.Azt nem tudom,hogyan került éppen Salgótarjánba belőle,de itt volt.Néhány napig tartó nagy leárazást tartottak ott márkás ruházati termékekből.Az uticél tehát adott volt,így Mariannát sem volt nehéz rábeszélni,hogy menjünk el.Ő szeret szétnézni,én meg szeretek motorozni:-).Valamit valamiért:-))
Úgy volt,hogy 11 felé délelőtt elindulunk,ám még aznap éjszaka elkezdett nagyon fájni a fogam,így másnap délelőtt a fogorvosi ügyeleten kezdtem.Megkérdeztem a dokit,hogy azért motorozhatok-e a foghúzás után.Azt mondta,jobb lenne,ha inkább pihentetném.Biztos voltam benne,hogy motorra ülök.Hogy ne kapjon a szám esetleg huzatot,maszkot húztam,így felhajtott rostéllyal sem érte a szél az arcom.Viszont jóval később indultunk el a tervezettnél.Délután kettő felé.
A felhők végig gyülekeztek körülöttünk és úgy voltam vele,ha elkezd esni,visszafordulok…de nem esett,csak kellemetlen volt az idő.Az utat Nádujfalu-Pétervására-Bükkszék-Egerbakta felé kezdtük.Pétervására után közvetlenül van egy botrányosan kátyús-vesekőkirázós szakasz,de ettől eltekintve az utak nagyon jó minőségűek.Könnyű rajtuk a haladás.Egeren áthajtva Noszvaj és Bogács felé folytattuk.A szakaszt a munkámból kifolyólag jól ismerem.Elfogadható az útminőség és szép a táj.Egyedül Bogács előtt van egy kb. 5 km-es szakasz,ami rettenetes.A bogácsi benzinkúton remek kávét főznek,ezért betértünk Rolandékhoz. Ismerem őket,hetente terítek nekik árút.Beszélgettünk egy negyedórát,közben találtam egy jó kis Szlovákia-térképet,amit meg is vettem,gondolva a jövőhétvégi Szepesváraljai turnéra.Bogácsról kihajtottunk a 3-as útra,ami jó széles és a minősége is remek.Itt meghúztam a bajszát kicsit a GSX-nek és az eddigihez képest nagyobb sebességgel egész rövid idő alatt Miskolcon teremtünk.
Eger után végig vizes úton érkeztünk egyébként,az eső pontosan előttünk járt kb.10 perccel.A motor csurom sár lett.Az elsőkerék a blokkra verte a vizet,a hátulja meg a farokidomra.Leszálláskor alig ismertem rá.Úgy nézett ki,mint valami túlélőgépsárkány.
Miskolcon hosszas shoppingolás következett,ami jó is volt,mert aláltunk magunknak egy-egy pipás sportcipőt igen kellemes áron.40-50%-os leárazások voltak.
Fél 6 után már kezdtem Mariannát noszogatni,hogy ideje volna talán elindulni visszafelé,mert hideg is lesz majd és sötét is.Engem ugyan a hideg nem érdekel és a sötét sem különösebben,de a rostélyom sötétített,ezért alkonyat után már csak úgy látok,ha felhajtom.Akkor meg a bogarak szállnak a szemembe.Remélem nemsokára meg tudom venni a Caberg sisakot,amit kinéztem magamnak.Azon van belső napszemüveg,ami kívülről fel- és lehajtható.
Visszafelé Diósgyőr és Lillafüred felé indultunk.Többek között azért,mert nagyon kíváncsi voltam a Miskolcot Egerrel összekötő 40 km-es szerpentinre.Hallottam,hogy jó minőségű az út és tényleg nagyon rendben volt.Egyedül csak annyi volt a negatívum,hogy tényleg kezdett sötétedni,így a fák között már nem láttam rendesen a vége felé és az aszfalt is vizes volt szakaszonként.Óvatosan haladtunk végig nem ismerve a kanyarok milyenségét.Száraz nyári időben többször is el szeretnék majd jönni erre,mert igazából jobban tetszett,mint a Mátra.Eleve talán hosszabb is az egész és nem igazán vannak közben települések.Sem nyaralóövezetek,sem falvak.Aki megismeri és megszokja a kanyarokat,annak kánaán.Egyedül a végén Felsőtárkány előtt kb. 10km-rel lett rosszabb az út minősége.Itt sem a kátyúk,hanem a foltozott út okozott gondot inkább…és no persze az hogy egyre sötétebb lett.Felsőtárkányba érve egészen meglepődtem,mennyi jó kis vendéglő van erre,továbbá,hogy kisvasút is van itt.Egerbe érve egyre sötétebb és egyre több bogár lett.Onnan hazafelé pedig nagyon rossz volt jönni.Ha felhajtottam a rostélyt,akkor a huzat és a bogarak miatt nem láttam,ha lehajtottam,akkor a szétkenődött rovarok és a plexi sötétsége nem engedte hogy lássak.Borzasztó volt.Pétervásárán még tankoltam egy picit,nehogy az utolsó kilométerekben fogyjon ki az üzemanyag,bár valószinűleg elég lett volna az egy tank benzin az egész útra.Biztos,ami biztos…az legalább benne lesz.
Este fél 9-9 felé értünk haza.
Leszámítva az esti érkezést és a bogarakat,a bükki szerpentin nagyon jó és mindenképpen szeretnék majd még erre eljönni tavasszal vagy nyáron.
Úgy volt,hogy 11 felé délelőtt elindulunk,ám még aznap éjszaka elkezdett nagyon fájni a fogam,így másnap délelőtt a fogorvosi ügyeleten kezdtem.Megkérdeztem a dokit,hogy azért motorozhatok-e a foghúzás után.Azt mondta,jobb lenne,ha inkább pihentetném.Biztos voltam benne,hogy motorra ülök.Hogy ne kapjon a szám esetleg huzatot,maszkot húztam,így felhajtott rostéllyal sem érte a szél az arcom.Viszont jóval később indultunk el a tervezettnél.Délután kettő felé.
A felhők végig gyülekeztek körülöttünk és úgy voltam vele,ha elkezd esni,visszafordulok…de nem esett,csak kellemetlen volt az idő.Az utat Nádujfalu-Pétervására-Bükkszék-Egerbakta felé kezdtük.Pétervására után közvetlenül van egy botrányosan kátyús-vesekőkirázós szakasz,de ettől eltekintve az utak nagyon jó minőségűek.Könnyű rajtuk a haladás.Egeren áthajtva Noszvaj és Bogács felé folytattuk.A szakaszt a munkámból kifolyólag jól ismerem.Elfogadható az útminőség és szép a táj.Egyedül Bogács előtt van egy kb. 5 km-es szakasz,ami rettenetes.A bogácsi benzinkúton remek kávét főznek,ezért betértünk Rolandékhoz. Ismerem őket,hetente terítek nekik árút.Beszélgettünk egy negyedórát,közben találtam egy jó kis Szlovákia-térképet,amit meg is vettem,gondolva a jövőhétvégi Szepesváraljai turnéra.Bogácsról kihajtottunk a 3-as útra,ami jó széles és a minősége is remek.Itt meghúztam a bajszát kicsit a GSX-nek és az eddigihez képest nagyobb sebességgel egész rövid idő alatt Miskolcon teremtünk.
Eger után végig vizes úton érkeztünk egyébként,az eső pontosan előttünk járt kb.10 perccel.A motor csurom sár lett.Az elsőkerék a blokkra verte a vizet,a hátulja meg a farokidomra.Leszálláskor alig ismertem rá.Úgy nézett ki,mint valami túlélőgépsárkány.
Miskolcon hosszas shoppingolás következett,ami jó is volt,mert aláltunk magunknak egy-egy pipás sportcipőt igen kellemes áron.40-50%-os leárazások voltak.
Fél 6 után már kezdtem Mariannát noszogatni,hogy ideje volna talán elindulni visszafelé,mert hideg is lesz majd és sötét is.Engem ugyan a hideg nem érdekel és a sötét sem különösebben,de a rostélyom sötétített,ezért alkonyat után már csak úgy látok,ha felhajtom.Akkor meg a bogarak szállnak a szemembe.Remélem nemsokára meg tudom venni a Caberg sisakot,amit kinéztem magamnak.Azon van belső napszemüveg,ami kívülről fel- és lehajtható.
Visszafelé Diósgyőr és Lillafüred felé indultunk.Többek között azért,mert nagyon kíváncsi voltam a Miskolcot Egerrel összekötő 40 km-es szerpentinre.Hallottam,hogy jó minőségű az út és tényleg nagyon rendben volt.Egyedül csak annyi volt a negatívum,hogy tényleg kezdett sötétedni,így a fák között már nem láttam rendesen a vége felé és az aszfalt is vizes volt szakaszonként.Óvatosan haladtunk végig nem ismerve a kanyarok milyenségét.Száraz nyári időben többször is el szeretnék majd jönni erre,mert igazából jobban tetszett,mint a Mátra.Eleve talán hosszabb is az egész és nem igazán vannak közben települések.Sem nyaralóövezetek,sem falvak.Aki megismeri és megszokja a kanyarokat,annak kánaán.Egyedül a végén Felsőtárkány előtt kb. 10km-rel lett rosszabb az út minősége.Itt sem a kátyúk,hanem a foltozott út okozott gondot inkább…és no persze az hogy egyre sötétebb lett.Felsőtárkányba érve egészen meglepődtem,mennyi jó kis vendéglő van erre,továbbá,hogy kisvasút is van itt.Egerbe érve egyre sötétebb és egyre több bogár lett.Onnan hazafelé pedig nagyon rossz volt jönni.Ha felhajtottam a rostélyt,akkor a huzat és a bogarak miatt nem láttam,ha lehajtottam,akkor a szétkenődött rovarok és a plexi sötétsége nem engedte hogy lássak.Borzasztó volt.Pétervásárán még tankoltam egy picit,nehogy az utolsó kilométerekben fogyjon ki az üzemanyag,bár valószinűleg elég lett volna az egy tank benzin az egész útra.Biztos,ami biztos…az legalább benne lesz.
Este fél 9-9 felé értünk haza.
Leszámítva az esti érkezést és a bogarakat,a bükki szerpentin nagyon jó és mindenképpen szeretnék majd még erre eljönni tavasszal vagy nyáron.
Pásztói kiruccanás
2008. április 27. - 21:55 (Utazás)
Tomi pár nappal ezelőtt szólt,hogy levinném-e Pásztóra vasárnap,mert ott van az oldalkocsis Uralja,amit darabokra szedtek,felújjítottak,lefestettekés most haza kellene hoznia. Nagyon jó barátom,ezért neki bármikor segítek,de jó ürügy volt ez arra is,hogy egy kicsit megint motorozhassak :-).
Kilencre kimentem érte Somoskőújfalura,ittunk egy laza kávét és nyeregbe pattantunk. Jó tempóban suhantunk végig a 21-esen végig a méátraszőllősi elágazóig,onnan be Pásztóra. Tomi korábban már mesélt Zsoltiról,akinél az Uralt rendberakták,én viszont eddig nem ismertem őt.Rendezett mellékutcába hajtottunk be, ahol Zsolti szülei laknak.Itt van a garázs,ahol szerelget.Amúgy meg autószerelő és jó szakember.Bemutatkoztunk és sokat beszélgettünk,mialatt Tamás felszerelgette az utolsó apróságokat is a frissen elkészült méregzöld oldalkocsisra.Közben töltögettük az akkumulátort.Elég sokáig elvakarásztunk,majd miután mindent többször átvizsgáltunk és jónak találtunk,benzint töltöttünk a szörnyetegbe és Tomi beindította…No ez nem olyan dolog,mint a japán vasako,hogy megnyomom a gombot és már megy is…Ez kérem tiszta koreográfia! A berúgókart lefelé nyomva kipuhatoljuk a holtpontot,majd a kart visszaengedve egy határozott mozdulattal rárúgunk.Ezeknél ezt a mozdulatsort bizony meg kell tanulni.De benne van a valódi motorozás minden sava-borsa:-)Néha nekem is hiányzik az IZS-em…mennyiszer rugdostam én is:-)
Az Ural könnyen indult.Mindhárman motorra pattantunk és elindultunk.Mivel a leggyorsabbal én voltam, bevállaltam,hogy megyek hátul.
Elindulásunk után eleinte többször meg kellett állnunk.Az ujjonan összepakolt vas beköpte a gyertyát,illetve a benzin-levegő arány finombeállítását kellett rajta megkísérelni. Azt hiszem hazaérkezésünk után Tomi még nyilván finomított ezeken a dolgokon,de végül kényelmes 80-90-es tempóval hazagurultunk mindenféle gond nélkül.
Jó volt:-)
Kilencre kimentem érte Somoskőújfalura,ittunk egy laza kávét és nyeregbe pattantunk. Jó tempóban suhantunk végig a 21-esen végig a méátraszőllősi elágazóig,onnan be Pásztóra. Tomi korábban már mesélt Zsoltiról,akinél az Uralt rendberakták,én viszont eddig nem ismertem őt.Rendezett mellékutcába hajtottunk be, ahol Zsolti szülei laknak.Itt van a garázs,ahol szerelget.Amúgy meg autószerelő és jó szakember.Bemutatkoztunk és sokat beszélgettünk,mialatt Tamás felszerelgette az utolsó apróságokat is a frissen elkészült méregzöld oldalkocsisra.Közben töltögettük az akkumulátort.Elég sokáig elvakarásztunk,majd miután mindent többször átvizsgáltunk és jónak találtunk,benzint töltöttünk a szörnyetegbe és Tomi beindította…No ez nem olyan dolog,mint a japán vasako,hogy megnyomom a gombot és már megy is…Ez kérem tiszta koreográfia! A berúgókart lefelé nyomva kipuhatoljuk a holtpontot,majd a kart visszaengedve egy határozott mozdulattal rárúgunk.Ezeknél ezt a mozdulatsort bizony meg kell tanulni.De benne van a valódi motorozás minden sava-borsa:-)Néha nekem is hiányzik az IZS-em…mennyiszer rugdostam én is:-)
Az Ural könnyen indult.Mindhárman motorra pattantunk és elindultunk.Mivel a leggyorsabbal én voltam, bevállaltam,hogy megyek hátul.
Elindulásunk után eleinte többször meg kellett állnunk.Az ujjonan összepakolt vas beköpte a gyertyát,illetve a benzin-levegő arány finombeállítását kellett rajta megkísérelni. Azt hiszem hazaérkezésünk után Tomi még nyilván finomított ezeken a dolgokon,de végül kényelmes 80-90-es tempóval hazagurultunk mindenféle gond nélkül.
Jó volt:-)
Salgó vára
2008. április 26. - 09:13 (Utazás)
Tegnap délután annyira jó idő volt, hogy muszáj volt menni egy kicsit a vassal. Sajnos üzemanyagom nem sok volt, így nagy távolságokra nem gondolhattam, pusztán egy kis gurulásra a környéken. Gyors mérlegelés után Salgó mellett döntöttem.Ez az a hely ugyanis,ami leginkább kíméli a pénztárcát tankolásügyileg és nem utolsósorban csodaszép helyen fekszik.Ide mindig nagyon szeretek kijönni és már elég régen voltam utoljára.
Kimotoroztunk hát a szerpentinen Somoskőujfalutól Eresztvényen keresztül egészen Salgóbányáig,ahol a parkoló van.
Innen csakis gyalogszerrel lehet továbbmenni. A távolság nem nagy,de a várhegy tövétől igen meredek parton kell kimászni a várkapuig.
Az egész vár egyébként egy bazaltsziklára épült még a XIII. században,amit később az 1500-as években bővítettek ki. Méretét tekintve a kisebb várakhoz tartozott,főleg ha a szomszédos Somoskő várával hasonlítjuk össze.Inkább amolyan vadászlak-szerűnek gondolom.A török idejében is kb.40-50 fő védhette.
Bevétele egyébként nehezen sikerült volna,mert bagolyvár-szerű és nagyon nehezen megközelíthető. A törökök csellel foglalták el,a védők tulajdoonképpen feladták a várat. A ködös időben a törökök a szomszédos tisztásokra az erdőben kivágott nagy fák törzsét tolták ki,mintha hatalmas mozsarak lennének. A rossz látási viszonyok miatt a vár őrsége nem láthatta,hogy ezek nem ágyúk, így harc nélkül inkább feladta a várat.Később a visszafoglalásakor az állapota romossá vált és már nem építették ujjá.Elhagyatottá vált.Az 1800-as években kilátószerűen helyreállították, ami aztán a XX. század során folyamatosan tönkrement.A hetvenes és nyolcvanas években már szinte csak a fő romrészek maradtak meg.Erre azért emlékszem tisztán,mert gyerekkoromban a szüleimmel és az iskolánkkal is gyakran jöttünk ide kirándulni.Végül a kilencvenes években lassan elkezdték feltárni és helyreállítani a várat. Felhúzták a torony falait kb. egy emelet magasra és tetőt raktak fölé, valamint a többi lakóhelység falait is helyreállították. Lépcsőket helyeztek el a könnyebb megközelíthetőség miatt. Az elmúlt években pedig a külső vár területén lévő gazdasági helységeket (istálló,gabonatároló,őrség lakóhelye stb..) is elkezdték feltárni,majd utána helyreállítani. Így most már a vár teljes külső fala látható,továbbá elkezdték helyreállítani az esővízgyüjtő ciszterna környékét és aminek én felettébb örülök,hogy a hatalmas, déli oldalon lévő ötszögű bástyán is elkezdtek dolgozni,bár ez utóbbi még nem járható be. Itt a munkálatok csak mostanában kezdődtek.Gondolom minden azon múlik,hogy mennyi pénzt tud az önkormányzat fordítani erre a célra.
Egyébként sajnos több helyen(főleg a torony belső részén) fiatalok festékkel összefújták a falat és a faszerkezetet,ami sajnos nem szép látvány. Szerintem erre az egyetlen jó megoldás az volna,ha a kaput rendesen zárhatóvá építenék és belépőjegy ellenében lehetne nyitvatartási időben látogatni a várat.
Igenis legalább ilyen módon,de védeni kellene az értékeket.Nem beszélve arról,hogy a bevételt akár vissza is lehetne fordítani a vár rekonstrukciójára,illetve a további feltárásokra és az állagmegőrzésre.
Mindezek ellenére a kilátás csodálatos innen.Talán csak a mátra legmagasabb csúcsain találkozhatunk hasonló panorámával.Észak felé láthatjuk tiszta időben a Magas Tátrát,északnyugatra a szomszédos Karancs hegység, nyugatra a Cserhát és messze a távolban a Börzsöny látható, dél felé a Mátra teljes vonulatát csodálhatjuk, jól kivehetően a Kékes és Galya csúcsokat, továbbá Ágasvárat és Óvárat.Dél kelet felé tekintve tisztán látszik az Eger-Felnémeti kőbánya,onnan balfelé, keletnek nézve pedig jól látható a teljes bükki hegység és a Bélapátfalva feletti hegy,amit szintén kőbányászatra használtak hosszú ideig.Innen keletebbre és közelébb a Medves fennsík és mellette Rónafalu és Rónabánya részei láthatók,majd északkeletre szemközt a csodálatos Somoskői vár,mellette pedig a Sátoros hegy.
Tudom, hogy ezt leírva nehéz elképzelni olyannak,aki nem volt még itt,de valóban páratlan és remélem,hogy sokan eljönnek majd ide ezt megcsodálni.
Kimotoroztunk hát a szerpentinen Somoskőujfalutól Eresztvényen keresztül egészen Salgóbányáig,ahol a parkoló van.
Innen csakis gyalogszerrel lehet továbbmenni. A távolság nem nagy,de a várhegy tövétől igen meredek parton kell kimászni a várkapuig.
Az egész vár egyébként egy bazaltsziklára épült még a XIII. században,amit később az 1500-as években bővítettek ki. Méretét tekintve a kisebb várakhoz tartozott,főleg ha a szomszédos Somoskő várával hasonlítjuk össze.Inkább amolyan vadászlak-szerűnek gondolom.A török idejében is kb.40-50 fő védhette.
Bevétele egyébként nehezen sikerült volna,mert bagolyvár-szerű és nagyon nehezen megközelíthető. A törökök csellel foglalták el,a védők tulajdoonképpen feladták a várat. A ködös időben a törökök a szomszédos tisztásokra az erdőben kivágott nagy fák törzsét tolták ki,mintha hatalmas mozsarak lennének. A rossz látási viszonyok miatt a vár őrsége nem láthatta,hogy ezek nem ágyúk, így harc nélkül inkább feladta a várat.Később a visszafoglalásakor az állapota romossá vált és már nem építették ujjá.Elhagyatottá vált.Az 1800-as években kilátószerűen helyreállították, ami aztán a XX. század során folyamatosan tönkrement.A hetvenes és nyolcvanas években már szinte csak a fő romrészek maradtak meg.Erre azért emlékszem tisztán,mert gyerekkoromban a szüleimmel és az iskolánkkal is gyakran jöttünk ide kirándulni.Végül a kilencvenes években lassan elkezdték feltárni és helyreállítani a várat. Felhúzták a torony falait kb. egy emelet magasra és tetőt raktak fölé, valamint a többi lakóhelység falait is helyreállították. Lépcsőket helyeztek el a könnyebb megközelíthetőség miatt. Az elmúlt években pedig a külső vár területén lévő gazdasági helységeket (istálló,gabonatároló,őrség lakóhelye stb..) is elkezdték feltárni,majd utána helyreállítani. Így most már a vár teljes külső fala látható,továbbá elkezdték helyreállítani az esővízgyüjtő ciszterna környékét és aminek én felettébb örülök,hogy a hatalmas, déli oldalon lévő ötszögű bástyán is elkezdtek dolgozni,bár ez utóbbi még nem járható be. Itt a munkálatok csak mostanában kezdődtek.Gondolom minden azon múlik,hogy mennyi pénzt tud az önkormányzat fordítani erre a célra.
Egyébként sajnos több helyen(főleg a torony belső részén) fiatalok festékkel összefújták a falat és a faszerkezetet,ami sajnos nem szép látvány. Szerintem erre az egyetlen jó megoldás az volna,ha a kaput rendesen zárhatóvá építenék és belépőjegy ellenében lehetne nyitvatartási időben látogatni a várat.
Igenis legalább ilyen módon,de védeni kellene az értékeket.Nem beszélve arról,hogy a bevételt akár vissza is lehetne fordítani a vár rekonstrukciójára,illetve a további feltárásokra és az állagmegőrzésre.
Mindezek ellenére a kilátás csodálatos innen.Talán csak a mátra legmagasabb csúcsain találkozhatunk hasonló panorámával.Észak felé láthatjuk tiszta időben a Magas Tátrát,északnyugatra a szomszédos Karancs hegység, nyugatra a Cserhát és messze a távolban a Börzsöny látható, dél felé a Mátra teljes vonulatát csodálhatjuk, jól kivehetően a Kékes és Galya csúcsokat, továbbá Ágasvárat és Óvárat.Dél kelet felé tekintve tisztán látszik az Eger-Felnémeti kőbánya,onnan balfelé, keletnek nézve pedig jól látható a teljes bükki hegység és a Bélapátfalva feletti hegy,amit szintén kőbányászatra használtak hosszú ideig.Innen keletebbre és közelébb a Medves fennsík és mellette Rónafalu és Rónabánya részei láthatók,majd északkeletre szemközt a csodálatos Somoskői vár,mellette pedig a Sátoros hegy.
Tudom, hogy ezt leírva nehéz elképzelni olyannak,aki nem volt még itt,de valóban páratlan és remélem,hogy sokan eljönnek majd ide ezt megcsodálni.
Kemence-Nagybörzsöny-Nagymaros-Bánk
2008. április 21. - 09:32 (Utazás)
Április 20-án 10 órakor indultunk el hárman Salgótarjánból az OMV kútról.Előző nap még éjszaka is szakadt az eső és nagy viharok voltak, így reggel nem tudtuk, mire számítsunk,de szerencsére kristálytiszta égboltra ébredtünk.Induláskor még nem volt azért annyira meleg a motoron.
A szokásos úton mentünk végig Balassagyarmat felé(22-es út), majd Bgyarmat után Dejtár felé fordultunk.Ezen az úton vonultunk végig a hatalmas kátyúkat kerülgetve egészen Nagyoroszi-ig.Nyugodtan mondhatom,hogy az egész út során ez volt a legrosszabb minőségű aszfalt.Ráadásul a fák útra vetett árnyékai miatt még nehezebb volt időben felismerni és kikerülni az éktelen mélységű krátereket.Megnyugodtunk,amikor mindenféle baj nélkül kiértünk Nagyorosziban a Hont-Parassapuszta felé vezető 2-es Főútra.A 2-es út tökéletes.Jó széles,rendesen beláthatóak a hosszú íves kanyarok és a minősége pedig az autópályákéval vetekedik.Itt egy kicsit meg is húztuk a bajszát a vasaknak, így nem nagyon tudtuk kivenni,hogy melyik hegy csúcsán is található a Drégely vár.Hamar Parassapusztára értünk és ha a táblát elnézzük,akkor simán Szlovákiában találtuk volna magunkat, mert pont a határátkelő előtt 50 méterrel kell balra fordulni Bernecebaráti és Kemence felé.Ezen az úton sokkal gyérebb forgalom mellett haladtunk tovább és mindössze arra kellett figyelnünk,hogy a traktorok sárfelhordásain ne csússzon meg a motor. Így a másik sávot használtuk,amíg szemből nem jöttek.A traktoros nyilván Bernecebarátiban lakott,mert a nyomokat egészen a házáig tudtuk követni:-)
Kemencére egy nagyon rendezett végtelen nyugalmú községbe értünk. Van a főutca mellett lent párhuzamosan egy kis utca, hosszú parkolóval, átellenben pedig pizzériával,vendéglőkkel. Ide gurultunk be.Találtunk szabadtéri asztalokat,padokat,ahová ki lehet ülni. Itt elfogyasztottuk a szendvicseket,amit magunkkal hoztunk és a szemközti vendéglőből pedig kávét hoztunk hozzá. A nap pont oda sütött, jól esett a meleg, idáig egy kicsit fáztunk még a motoron.
Fél-háromnegyed órás ücsörgésünk után elindultunk megkeresni a kisvasút múzeumot.Kis utcákon keresztül kanyarogtunk, míg végül egy kis segítséggel sikerült megtalálnunk.Sajnos csak májustól működik,amikor valójában is el lehet menni velük vonatozni, de a szerelvényeket, a mozdonyokat és midenféle kisvasúttal kapcsolatos relikviákat ingyen meg lehetett nézegetni, sőt működés közben is láttunk egy villanymozdonyt! Amit egyébként erről a kisvasútról tudni érdemes: 1910-ben kezdték el a legelső pályát kiépíteni, majd a 20-as, 30-as években folyamatosan bővítették,míg az 50-es években már 51 km szakasz működött összesen.Az idők folyamán csakis ipari céllal üzemelt a nyomtáva 600mm,ami igen keskeny és szerintem ritka is lehet,mert én eddig még csak itt láttam ilyen apró gépeket.A 60-as, 70-es évektől kezdvefolyamatosan megszüntették a vonalak számát és a vasút hanyatlásnak indult.Még a 80-as években is működött,de már csak az erdészek használták.Végül 96-ban egy árvíz súlyosan megrongálta a megmaradt vonalakat és hidakat,amit követett egy második, sokkal pusztítóbb 99-es árvíz, amely tulajdonképpen teljesen megsemmisítette a teljes vonalat, az összes hidat és még az állomást is vastag hordalékkal öntötte el.Ezután magánszemélyek vették kezükbe a kisvasút sorsát,hogy megmentsék az utókornak.Egy baráti kört alapítottak és saját erejükből elkezdték helyreállítani és bővíteni a vasúti szárnyakat. Az országban sorozatosan megszűnő kisvasutak mozdonyait, kocsijait megvásárolták,felújjították, így mára egész komoly gépparkkal rendelkeznek. Minden kiállított kocsira, mozdonyra fel van tüntetve,mi volt a feladatuk illetve honnan kerültek Kemencére.További bővebb infó a helyről itt:
http://www.kisvasut.hu/index.php?rovat=3
Kemencét magunk mögött hagyva hosszú egyenes és egészen jó minőségű úton vonultunk tovább Vámosmikolán keresztül egészen a Nagybörzsönyi elágazóig.Innen hosszú kaptatón kapaszkodtunk fel a Bözsöny oldalán kb.10-15 km-re lévő településig végig csodálatos panorámában volt részünk, így nem is mentünk gyorsan, inkább csak nézelődtünk. Nagybörzsönyt tulajdonképpen csak a vízimalom miatt,terveztem bele az útba,mivel ez az egyetlen ma is működőképes vízimalom a megyében.Sajnos nem a működőképessége miatt nem üzemelt,hanem mert a vízelvezető zsilipeket itt is elvitte a 99-es nagy áradás.
Az első nagyon meglepő dolog viszont akkor fogadott,amikor beértünk a faluba. Rögtön a szélén ugyanis egy ma is működő 1200-ban már álló román kőtemplomot pillantottunk meg eredeti valójában kőfallal körülvéve.Ez a Szent István templom.A hely egyébként múzeumként látogatható,de miséket is celebrálnak benne és házasságkötéseket is tartanak itt.Nagyon kedves néni fogadott minket, aki elmesélte a templom történetét és megengedte,hogy kipróbálhassam a 300 éves harmóniumot:-).A tatárjárás után építették hozzá a körszentélyt,melyen kívül egy-egy emberarc látható egyetlen,az utolsó kivételével.Annak a helye üres. A legenda szerint ezek az arcok azoknak a tatároknak az arcai,akiket a lakosság akkor itt elfogott.Az egyetlen üres hely pedig azért van,mert egynek sikerült elszöknie közülük.Én személy szerint még nem láttam ennyire szép eredeti állapotban megmaradt ilyen régi épületet, hiszen legtöbbjüknek csak bizonyos részei maradtak fenn,ennek viszont a teljes egésze.Maga az épület tájolással épült,tehát semmilyen világítóeszközt nem használtak,csakis a nap fénye adott fényt itt vékony lőrésszerű ablakokon keresztül.A tető pici pikkelyszerű kőpalákból készült.Sajnos a toronyba nem lehet felmenni.Az ajtónyílások is egészen picik (kb 160cm).A templomot körülölelő falon belül sokáig temető volt a középkorban, így itt mi is több kisebb emberi csontot is láttunk a fűben.A helynek egyébként hihetetlen hangulata van.Így utólag nagyon bántam volna,ha kihagyjuk Nagybörzsönyt az uticélokból.
Egyébként itt is van kisvasút,ami működik is,sajnos az idő rohanása miatt már nem tehettük meg,hogy kipróbáljuk…talán legközelebb. Viszont végigsétáltunk a vízimalom épületében,melynek belsejében olyan összetett mechanikus szerkezetek voltak,hogy alig értettük magát a működését.
Egyébként a belépőjegyek is teljesen vicces 100Ft-ba kerültek mindenhol itt.A vízimalomban és a templomban is.
Nagybörzsönyből visszafelé legurultunk a hegyről és az elágazóban balra Ipolytölgyes-Letkés felé vettük az irányt.Innen kezdve nagyon jó minőségű úton mentünk végig,Letkés után pedig a táj is lenyűgözővé vált.Az út végig balról erdő és sziklafalak mellett fut végig, míg a jobb oldalon néhány méterre az Ipoly folyik.Tele van pihenőhelyekkel a part és vasárnap révén sokan is voltak kint piknikelni.Ezen a szakaszon már annyi motorossal találkoztunk,hogy nem győztünk integetni.Szob után kicsit lassult a forgalom sebesége,ami nem meglepő a látvány miatt,amit a Dunakanyar okoz erről az oldalról is.Tátottam a számat.Begurultunk egészen Nagymarosig s ott megálltunk egy parkolóban a Duna partjánál.Kiültünk egy kicsit nézelődni.Átellenben a Salamontoronnyal és a Fellegvárral nehéz betelni a látvánnyal.Innen aztán egy huzamban átrobogtunk Verőcén,majd fel a 2/A-ra egészen Rétságig és Rétság után pedig elfordultunk Bánk felé.Itt beszéltük meg tarjáni kollégáinkkal,hogy találkozunk.Ők csak délután indultak motorozni és csak Bánkra jöttek.Mi a tóparton egy pizzériában foglaltunk helyet,Roland közben telefonált,hogy ők még csak Szécsényben vannak.Pizzát rendeltünk,ami nagyon finom volt és nem is került sokba.Mire a végére értünk érkeztek meg a többiek két motorral,aztán teljesen véletlenszerűen még eggyel.Mindenki jóllakott és elindultunk hazafelé.Öt motorral jó volt,mert mindenhol könnyebben észrevettek így az autósok.Jó 100-110-es tempóban gurultunk hazáig.Este fél kilenc lett,mire itthon beléptünk az ajtón,de megérte:-)
Norbi 